Már vicclapot is kiadtak, elhagyta a nyomdát a Tromf első száma. /Tromf (Szatirikus hetilap, Csíkszereda), febr. ? 1. sz./ Főszerkesztő: D. Kiss János.
1990. április 6.
Eláll az ember lélegzete, írta Árkosi István, Székely Zoltán dakológus, régész, múzeumigazgató nyilatkozatát /D. Kiss János: Beszélgetés Székely Zoltánnal, a volt (és leendő?/ Székely Nemzeti Múzeum igazgatójával, Valóság, febr. 16./ olvasva. Árkosi szerint Székely Zoltánhoz hasonló lakája kevés volt a régi hatalomnak. Árkosi kétségbe vonta, hogy Székely mentette volna meg a múzeumot. Meg kell kérdezni erről Ferenczi Istvánt vagy Demény Lajost, ajánlotta. /Árkosi István: Egy székely dakológus megdicsőül. /Valóság (Bukarest), már. 9./ Székely Zoltán rágalmazásnak minősítette Árkosi István írását, mondván, nem ő a székely dakológus, hanem Ferenczi Sándor. Székely Zoltán kifejtette, hogy amikor Brassóba akarták elszállítani a könyvtárat, akkor ő lepecsételtette a könyvtárat és az ittmaradt a múzeumban. /Székely Zoltán: Példák gerincességre. /Valóság (Bukarest), ápr. 6./
1990. október 27.
Okt. 27-én Kolozsvárott megtartotta évi közgyűlését az újjáalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület, megválasztották a vezetőséget. Elnök: Jakó Zsigmond, alelnökök: Dóczi Pál, Benkő Samu, főtitkár: Kiss János, titkár: Sipos Gábor. A szakosztályok vezetőit is megválasztották. Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály elnöke Antal Árpád, titkára Kovács András, Természettudományok, Matematika Szakosztály elnöke Kékedy László, titkára Nagy Tóth Ferenc, Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományok Szakosztályának elnöke Nagy György, titkára Mócsy László, a Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke Jenei Dezső, titkára Jódal Endre. Az Orvostudományi Szakosztályt a végleges vezetőség megválasztásáig Puskás György vezeti. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 30., nov. 1./ Az Erdélyi Múzeum-Egyesület közgyűlésén Jakó Zsigmond, az EME elnöke nagyívű előadásában felvázolta az erdélyi magyar tudományosság múltját és jelenét. 1946. nov. 8-án, az EME utolsó közgyűlésén számba vette az erdélyi magyar tudományosság feladatait. 1947-ben az EME választott vezetőségét önkényesen leváltották, élére intéző bizottságot állítottak, majd 1950-ben megszüntették az EMÉ-t. Hagyományokkal rendelkező közösség tevékenységét azonban nem lehet hatalmi szóval megszüntetni, mert a közösség tovább él egykori tagjainak szellemi teljesítményében. Így történt az EME esetében is. Példaként elegendő Szabó T. Attila munkásságára, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárra hivatkozni. Jakó Zsigmond visszatekintett a múltra, bemutatta az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetét, egyes fontos szakaszait. Jelenleg az EME kézikönyvtárának felállítása elengedhetetlen a szakosztályok tevékenységéhez. Máris többezer kötet várja a szakszerű feldolgozást. A magyar nyelvű egyetemi oktatás hiányában a szakosztályok munkája jelenti az egyetlen legális keretet a tudományművelés számára, akárcsak a két világháború közötti korszakban. A társadalom joggal várja el a mesterségesen elsorvasztott önismereti diszciplínák, így a magyar és erdélyi történelem, a magyar nyelv és irodalom, a néprajz, a szociológia és a nemzeti kisebbségek szempontjából lényeges jogtudomány, valamint a műszaki tudományok fejlesztését. Az EME sürgős teendőjének tartja Erdély népszerű történetének vagy helytörténeti lexikonának elkészítését. A korszerű tudományos kutatáshoz a kiegészítő kutatóintézeti háttér teljesen hiányzik. A végleges megoldást az újraindítandó magyar nyelvű felsőoktatás megfelelő tanszékeivel és intézeteivel szoros együttműködésben kell majd kimunkálni. A tudományos könyvkiadást is meg kell indítani. Indulásként az EME 1874-től kiadott központi folyóiratát, az Erdélyi Múzeumot akarják ismét megjelentetni. Ezt követik a szakosztályok évkönyvei. A nagy múltú Erdélyi Tudományos Füzetek folytatására is szükség van. Az EMÉ-nek szakcsoportokat kell létesítenie vidéki központokban. Lehetővé kell tenni, hogy az egyetemisták jelképes tagdíj fizetésével bekapcsolódhassanak az EME munkájába. /Jakó Zsigmond: Újjáéledt az erdélyi magyar tudományosság. = A Hét (Bukarest), nov. 8./
1990. december 22.
Tibori Szabó Zoltán főszerkesztő és helyettese, Székely Raymond emlékeztek 1989. dec. 22-re, a Szabadság első számának megszületésére. Az Igazság szerkesztőségében összegyűltek többen, hogy erről beszéljenek: Tibori Szabó Zoltán, Orbán Ferenc, Székely Raymond, Pillich László, Párfi Mircea, Cs. Gyimesi Éva, Kántor Lajos, Csép Sándor és Kiss János, a műszaki szerkesztést Dózsa Sándor végezte. Éjjel döntötték el a lap nevét, addigra már megírták cikkeiket is. Dec. 23-ra megjelent a Szabadság első száma. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./
1992. március 1.
Nagyszalontán ünnepélyesen felavatták Arany János szobrát, a költő születésének 175. évfordulója alkalmából. A szobor a nagyszalontai születésű, Budapesten élő Kiss István alkotása. A református templomban az istentiszteleten Tőkés László püspök hirdetett igét. A szobrot a város leköszönő polgármestere leplezte le, beszédet mondott Tódor Albert, Nagyszalonta polgármestere, a román művelődési minisztérium részéről Horváth Andor államtitkár, továbbá Andrásfalvy Bertalan magyar művelődési miniszter, Radu Enescu a Román Írószövetség részéről, aki pár szóban magyarul is köszöntötte az egybegyűlt többezer embert, Kiss János, Nagykőrös polgármestere, Ioan Ardelean, a Familia főszerkesztője, Kiss István szobrászművész, aki beszédét románul is megismételte, valamint Csoóri Sándor költő, a Magyarok Világszövetsége elnöke. Arany János életműve, szelleme kettévághatatlan, mondta Csoóri Sándor, ez az egységes szellem kössön össze bennünket, magyarokat továbbra is, bárhol élünk a világon. Az ünnepség az "Arany János portánál" folytatódott, ahol márványtábla hirdeti: "Ezen a telken állott a bogárhátú öreg ház, amelyben Arany János született 1817. március 2-án." Itt Jókai Anna a Magyar Írószövetség képviseletében szólalt fel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4., Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 5., Részletek az elhangzott beszédekből: Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 6./
1993. május 29.
Elhunyt Györkös Mányi Albert /1922-1993. máj., Kolozsvár/ festőművész. /Kiss János: Györkös Mányi Albert. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./
1996. július 2.
Csíkszeredában Áttekintő, Bűntény, Borúra Derű címmel adnak ki bulvár- és vicclapokat. Dénes László méltatja a Csíkszeredában megjelenő Borúra Derű vicclapot, melynek Murgu Pál a főszerkesztője /Luxed Kiadó/. Ez a "vidám kétheti lap" a Tromf utóda akar lenni. A Tromf hajdani szerkesztője, D. Kiss János és munkatársa már a másvilágról nézik az új lapot. A helyesírási hibák elképesztőek a lapban. /Dénes László: Szomorú. = Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 2./
1997. január 6.
A román kormány 1997. jan. 6-i ülésén kinevezte az RMDSZ két államtitkárát: Molnár Géza Györgyöt és Kiss János Botondot. Az Egészségügyi Minisztérium államtitkári tisztét dr. Molnár Géza György 54 éves kolozsvári járványtani kutatóorvos nyerte el, a Vízügyi, Erdőgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztérium új államtitkára Kiss János Botond 56 éves biológus, a Duna-delta évtizedek óta Tulcean élő, ismert kutatója lett. Dr. Molnár Géza járványtani főorvos a Kolozsvári Orvostudományi Egyetem doktorandusa Tordán született, 54 éves, nős, több járványtani és közegészségügyi tudományos munka szerzője, illetve tudományos kutatóprogram irányítója, a Kolozsvári Orvostudományi Egyetem, előadótanára, járványtani egyetemi kurzus társszerzője (1989), az Orvostudományi Akadémia és a Román Epidemiológiai Társaság tagja. Kiss János Botond biológus 1941-ben született Magyardécsén (Beszterce-Naszód m.), 56 éves, elvált. A kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem biológia-földrajz szakán szerzett diplomát, 30 éve a Duna-deltában, Tulceában él, a Delta madárvilágának nemzetközileg is ismert és elismert kutatója, több mint 120 madártani, vadászattudományi, természet- és környezetvédelmi szakmunka szerzője; a Román Ornitológiai Társaság, a Román Vadászattudományi Társaság tagja, a Pro Delta Group alapító tagja, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Társaság, a nagy-britanniai Woodcock Rechearch Group, valamint a franciaországi Club National de Becassers tagja; a Tulceai Duna-delta Múzeum muzeológusa, főmuzeológusa (1967-1972), a Duna-delta Bioszféra Rezervátum Természetkezelőségének igazgatója, illetve főinspektora (1990-1995), a Tulceai Duna-delta Kutató- és Tervezőintézet tudományos főkutatója (1972-1986, majd 1995-től). - A koalíciós egyeztető tárgyalások hétfőn, január 13-án folytatódnak. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 7., 939. sz./
1997. január 7.
A kolozsvári Szabadság január 8-i számában közölt nyilatkozatában Takács Csaba ügyvezető elnök megerősítette Kiss János Botond és Molnár B. Géza államtitkári kinevezését a környezetvédelmi, illetve az egészségügyi tárcához, és kijelentette, hogy másik két államtitkári tisztséget illetően is lezárultnak tekinthetők az egyeztetések. Ennek értelmében Béres András, a marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola filozófiatanára, az RMDSZ oktatásügyi alelnöke az oktatásügyi államtitkári, Kovács Adorján, a Fehér megyei Szőlészeti és Borászati Kísérleti Állomás főkutatója pedig a mezőgazdasági államtitkári kinevezésre vár. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 8., 940. sz./
1997. január 8.
A kolozsvári Szabadság közli Tőkés László levelét. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke szerint a parlamenti és elnökválasztás kampányidőszakában az országos és a romániai magyar közérdek nem egy esetben hallgatásra késztette azokat, akik ellenvéleményen voltak bizonyos kérdésekben, de most már ideje hangot adni az elhallgatott véleményeknek. Tőkés László szerint a megjelölt esetekhez tartozik a Neptun-ügy is, és annak beállítása több cikkben. A Szabadság okt. 3-i számában Kiss János A duma habja című cikkében a Neptun-ügy igazolására és részvevőinek "megigazítására" vállalkozott azzal, hogy azt "az unalomig felhánytorgatottnak" mondta és politikailag hatékonynak ítélte meg. Elutasította Adorján István megfogalmazását is, aki a Neptun-ügy állandó felemlegetését "hőbörgésnek" minősítette. Tőkés László emlékeztetett arra, hogy Kiss János állításával szemben az SZKT részéről 1993 őszén elmarasztaló döntés született a Neptun-ügyben, és korábban Markó Béla szövetségi elnök nem adott megbízatást a neptuni tanácskozáson való részvételhez. A levélben az RMDSZ tiszteletbeli elnöke sérelmezte, hogy felkérése ellenére, az Ügyvezető Elnökség annak idején nem cáfolta meg Kiss János állításait, és azt, hogy a Neptun-barát félretájékoztatás azóta is akadálytalanul helyet kap a Szabadságban. Végül feltette a kérdést: "Sikerül-e a román hatalomnak újból, hogy magyar ?partnereit? maga válassza meg, megkerülvén ezáltal ?a belső döntéshozói illetékességeket?, vagyis az autonóm ? magyar ? képviseleti alapelvet?!" /Tőkés László: Tisztázás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./
1997. február 24.
A magyar-román környezetvédelmi együttműködésről tárgyalt febr. 25-én Budapesten Szili Katalin, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium államtitkára és Kiss János Botond, a román Vízügyi, Erdőgazdasági és Környezetvédelmi Minisztérium államtitkára. A találkozó témája a környezet- és természetvédelmi együttműködési egyezmény előkészítése volt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./
1997. március 22.
Kiss János fenntartásait fogalmazta meg a közös Babes-Bolyai Egyetemmel kapcsolatban. A magyar nyelvű oktatás nem százalékos arányok, hanem emberi jogok kérdése: igenis szükséges az önálló magyar egyetem. Kiss János emlékeztetett arra, hogy a jogi kar dékánja megakadályozta az évnyitón a magyarul megszólalást, továbbá Funar polgármester provokatív kezdeményezéseire, vagy arra, hogy a városban működő magyar színház és opera nem tehet ki anyanyelvű plakátokat. A kéttagozatos egyetem vezetője csak az egyik tagozat érdekeit képviseli. Ebben a vállalásokban, ígérgetésekben gazdag országban mindenképpen szükség van önálló magyar egyetemre. /Kiss János: A közös ló. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./
1997. augusztus 28.
Kiss János az 1989-es változástól 1992 végéig foglalta össze a történteket megjelent publicisztikai írásait tartalmazó, szépirodalmi igénnyel megírt kordokumentumában /Elveszett illúziók avagy Tanúnak jelentkezem, Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely/. A könyv után máris nagy az érdeklődés. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./
1997. október 11.
Okt. 9-11. között Kolozsváron "Műemlékvédelem, településfejlesztés és környezetvédelem az önkormányzatok szintjén" címmel Romániából, Magyarországról és Jugoszláviából egybegyűlt szakemberek, polgármesterek tartottak konferenciát, továbbá tényfeltáró szakmai kirándulást /Torda, Mészkő, Torockó, Tordaszentlászló, Kőrösfő és Magyarvista/ és vitafórumot, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság szervezésében. - A romániai magyar polgármesterek, tanácsosok és szakemberek számára megfogalmazott "Kolozsvári felhívás" kiemeli a településfejlesztés kérdéseit megvizsgáló és alakító lakossági fórumok szükségességét a rendszerváltás következményeként. - A találkozón részt vettek Kiss János Botond környezetvédelmi államtitkár, Buchwald Péter, Kolozs megye alprefektusa és Boros János, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke is, míg a megnyitót Székely István önkormányzati alelnök és Balogh Ferenc KLMT-elnök, az RMDSZ ÜE főelőadója tartották. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 14., 1032. sz./
1999. december 14.
A Kolozsvári Írók Társasága dec. 13-án tizenöt írót díjazott 1998-ban megjelent köteteiért. A kolozsvári magyar írók közül Pusztai János Csapdában (regény, Kriterion Könyvkiadó), Kiss János Pillangó az esőben (novellák, Dacia Könyvkiadó), Szántai János Az igazi meg a márványelefánt (gyermekversek, Tinivár Kiadó) részesült a Kolozsvári Írók Társasága díjában. /Díjakat osztott a Kolozsvári Írók Társasága. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./
2001. február 24.
Febr. 22-én kezdődött Zetelakán, a menedékházban a Duna Televízió által létrehozott Duna Műhely filmes találkozója. Az udvarhelyi Interfilmmel közösen szervezett háromnapos műhelymunkára a Duna Műhely tavaly meghirdetett forgatókönyvíró pályázatának győztesei kaptak meghívást. A Romániából, Szlovákiából, Jugoszláviából, Csehországból, Németországból, Svájcból és Ausztráliából beérkezett összesen harmincegy pályamű közül a műhely művészeti tanácsa hetet választott ki a műhelybeszélgetésre. A kiválasztott filmtervek között három kolozsvári is szerepel, Schneider Tibor Monostory és Kiss János Otilá, című alkotásai, valamint a Varsóból nevezett, de kolozsvári származású Lakatos Róbert Csendország című forgatókönyve. A résztvevők a műhelybeszélgetés során közösen választják ki a megvalósításra érdemes filmterveket, amelyeket, elkészültük után, majd a Duna Televízióban láthat a nagyközönség. /Erdélyi filmek készülnek a Duna műhelyben A hét esélyes filmtervből három kolozsvári. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./
2001. március 10.
Keserű Fodor Sándor Egyre javul című cikke /Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./, aki a sorozatos sikertelenség miatt nem csupán a tájbasimuló RMDSZ-t veszi elő, hanem pártállástól függetlenül támadja a magyarországi politikusokat, és kétségbe vonja a magyar kormány külügyi államtitkárának véleményét is. "Nem tisztem Németh Zsolt megvédése, annál is inkább, mert nem tartom sportszerűnek a romániai magyar közéletbe való gyakori és kemény beavatkozásait." - írta Szatmári Tibor. Németh Zsolt külügyi államtitkár az Országgyűlés Külügyi Bizottsága márc. 7-i ülésén eredményként értékelte, hogy a határon túli magyar szervezetek megőrizték politikai akcióképességüket, és újra kijelentette, hogy Szlovákiában, Romániában és Jugoszláviában a kisebbségi ügyek "lélektani környezete" kedvező irányban változott. Ez így van, annak ellenére, hogy Szatmári Tibor szerint a Fidesz által támogatott határon túli csoportok nem a többséggel való együttműködést, hanem inkább a konfrontációt kedvelik. Szatmári Tibor szerint "nagy arányban csökkent visszautasítottságunk a román társadalomban." Szatmári sorolta pozitív eredményeket: A tanügyi törvényből sikerült törölni a restrikciók, a hátrányos megkülönböztetések döntő többségét. A volt szocialista államokban elsőként Romániában adtak ki diszkrimináció-ellenes kormányhatározatot. Nagyságrendekkel megnőtt a nemzeti kisebbségek kulturális szervezeteinek és lapjainak állami támogatása. Megszületett a Lupu féle földtörvény, amelyet szerinte Kelemen Attila képviselőről is elnevezhették volna. Szatmári szerint "ne csak a sérelmeket és a sikertelenségeket tüntessük fel a számadásban, hanem az eredményeinket is." /Szatmári Tibor: Bizony, javul. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./ A szerkesztő megjegyzése címmel Kiss János fűzött megjegyzéseket Szatmári Tibor, írásához. Fodor Sándor többnyire a véleményét mondja el bizonyos jelenségekről. A szerkesztő nem csodálkozik, ha Fodor Sándor nem éppen úgy látja a "lélektani környezetet", mint Németh Zsolt, aki hol négyszáz, hol ötszáz, hol ennél sokkal több kilométer távolságból szemlélheti például funárék Napokáját. Németh Zsolt, de Szatmári Tibor is hallott arról, hogy a tavalyi választásokon hány százalékot szerzett Funar és pártja Kolozsváron. "Mégis úgy tesznek, mintha semmit sem tudnának arról, hogy e párt tagjai választási sikerüknek megfelelően jutottak kulcspozíciókhoz minden szinten, vagy arról pláne nem hallottak volna, hogy most már ők védik a város főterén a szemétgödröket, amelyek jó négy éve javítják a "lélektani környezetet" (a többi mellett). Innen, egész közelről nézve, ebbe a lélektani környezetbe beletartozik még a Cserehát is, a csendőrlaktanyák sűrű sora, a hívek nélküli püspökség jövő-ígérete, megannyi túldimenzionált rendőrörs, számtalan "elajándékozott" (műemlékként is számon tartott) középület, avagy a köztisztviselői karban létező aránytalanság, a vissza nem kapott egyházi ingatlan, iskola, miegyéb mellett az olyan, kimondottan hangulatjavító apróság, mint az Ázsiába vissza! felszólítás." Kiss János megjegyeztea Reform Tömörülésről, hogy "már-már ők az RMDSZ is" Mi akadályozza meg abban, hogy súlyos visszaélések, az egész romániai magyarságot érintő alaptalan vádak, támadások és "vissza Ázsiába!"-szerű sértések ellen, ha nem is egy szót, de legalább (kormány- vagy ellenzéki pozícióból) egy ejnye-bejnyét néha választások után is elmotyogjanak? /Kiss János: A szerkesztő megjegyzése: Javul - de csak távolból.= Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./
2001. március 31.
Megjelent Aniszi Kálmán Magyar sorskérdések Erdélyben /Kairosz, Budapest/ című kötete, melyben 23 jeles személyiség vallott a sajátos erdélyi sorskérdésekről. Köztük van Balázs Sándor, Beke György György, Czine Mihály, Egyed Ákos, Gaal György, Kántor Lajos, László Gyula, Tempfli József és Toró Tibor. A meginterjúvoltjai három csoportba tartoznak: akik itthon maradtak, akik elmentek és végül a rokonszenvező anyaországiak. Balázs Sándor rögzítette a lényeget: az 1989 utáni sajtószabadság miatt "a nemzeti gőg fékevesztetten tobzódhat." Hasonlóan fogalmazott Beke György is: a párturalom megszűnése után a "Ceausescu által bizonyos mértékben mederben tartott román gyűlölet szabadon tört fel az "idegenek", elsősorban a magyarok ellen." "...erőteljes nacionalista, magyarellenes politika folyt a diktatúra idején, amely aztán Ceausescu megdöntése után vált tömeghisztériává." /Kiss János: Sorskérdések több szólamon. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./
2001. május 12.
Kiss János hozzászólt a státustörvény vitájához. Szerinte az anyaország ugyanazt megtehette volna, amit a szlovákok, a románok, vagy őket megelőzve a németek és a zsidók állama megtett. Semmi ellenvetése nem támadt ezek ellen. Igaz, egyik sem verte nagydobra, nem kérte ki senki tanácsát. A cikkíró szerint Schengentől nem kell félni, a súlyos anyagi gondok jelentik a problémát. A nagy többség egyhavi jövedelméből talán Nagyváradig elmerészkedhet... /Kiss János: Legfönnebb Nagyváradig. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./
2001. július 7.
Iliescu elnök szerint a státustörvény provokatív jellege szította föl Romániában a nacionalista indulatokat. Kiss János emlékeztetett: a múlt század hatvanas éveinek elején már beindult az országtisztogatásnak szánt nyomor-gőzhenger. Elsőnek a németek, zsidók szaladtak neki a határnak, anyaországuk busásan fizetett is értük a maga státustörvénye alapján. Akkor nem érte szó a német és zsidó államház elejét! A marosvásárhelyi események idején sem volt még szó státustörvényről. A kolozsvári polgármester ügyködéseit sem a státustörvény provokálta és provokálja ki. Nem a státustörvényben van a hiba, hanem a románság túlérzékenyítettségében. Nagyon túloz a román kormány, amikor azt próbálja elhitetni a világgal, hogy a nemzeti kérdés itt példásan megoldott. /Kiss János: Státustrauma. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./
2001. július 27.
Bizonyára véletlen, hogy a Szabadság július 23-i számának első oldalán egymás mellett jelent meg a "Románia folytatja a magyar státustörvény elleni háborút" és az "Egyre többen települnek át Magyarországra" című két írás. - A két ország között látszólag jól működő, rendezett a kapcsolatrendszer. Csakhogy a mélyben kibékíthetetlennek tűnő ellentétek, főleg félelmek és gyanakvások munkáltak a történelem folyamán mindig. Ezt mutatja, hogy ugyanez a speciális megkülönböztetés más országok státustörvényeit és igazolványait egyáltalán nem érintette. - A kivándorlás esetleges lelassulása a "nemzetállam" címen kergetett, az európai gondolattól alaposan elrugaszkodott, régi álom megvalósulását veszélyezteti. Nastase közölte, hogy a státustörvénnyel kapcsolatban Románia véleménye nem változott. Akkor meg joggal tehető föl a kérdés: van így egyáltalán tárgyalási alap? Ezeken a kétoldalú "tárgyalásokon" a "másik¨ fél is felvetheti a maga aggályait, kényes és kellemetlen dolgokat is megpedzhet, így a növekvő kivándorlást, a példamutatónak hirdetett nemzeti kérdés megoldásának álságát, az igazságszolgáltatás igazságtalanságait, meg a többi, Európával, de a NATO-val sem egészen kompatibilis jelenséget, állapította meg Kiss János újságíró. /Kiss János: Egy találkozóra. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./
2001. október 15.
Író-olvasó találkozóval kezdi nyolcadik évadját okt. 16-án Kolozsváron a népfőiskola a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Meghívottak: Bálint Tibor, Cseke Péter, Csép Sándor, Dehel Gábor, Demény Péter, Egyed Emese, Fodor Sándor, Jancsó Miklós, Kántor Lajos, Király László, Kiss János, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Létay Lajos, Molnos Lajos, Mózes Attila, Muzsnai Magda, Szabó Gyula, Tompa Gábor. Műveikből adnak elő rövid részleteket. /Évadnyitó a Kolozsvári Népfőiskolán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./
2001. december 7.
Színházi vita. Kiss János nem vitatja, hogy azok, a hangzatos címekkel ellátott urak, akik ringbe szálltak "A színházért mint művészetért", valóban értenek is a színházhoz. Sokan közülük nem is olvashatták a Szabadságban folyó csetepatét, s így nem egészen tárgyilagos, megbízható forrásból juthattak információhoz az itt folyó pengeváltásokról, mégis állást foglalnak "az egyre inkább elburjánzó vitában", mert meggyőződésük, hogy a sajtóvita "többszörösen ártalmas" és azt ajánlják, "talán mindenkinek jobb lenne, ha hagynánk a művészeket viszonylagos nyugalomban alkotni". Kiss János arra kérte az aláírókat, árulják el, melyik Szabadságban megjelent írásból következtettek arra, hogy a színház "művészet voltát kétségbe vonni, egyenesen esszenciájától való megfosztását jelenti"? /Kiss János: Színház és/vagy színművészet. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./ Előzmény: Szabadság (Kolozsvár), dec. 4.
2002. január 22.
Ismét összeült a kormánypárt és az RMDSZ tárgyalóbizottsága, ám "körvonalazódó" együttműködés máris ugyanolyannak látszik, mint amilyen az eddigi volt: teli nagyon távoli és homályos ígéretekkel, állapította meg Kiss János. Jellemzően, "szerződést felügyelő bizottságot hoznak létre." Közben Funar tevékenységét még a helyi RMDSZ sem tekinti vizsgálatra méltónak. A tévéműsorokban bemutatott polgármesteri szövegek egyértelműek, bizonyítják, hogy Funar visszaél e város lakóitól kapott hatalmával, különösen abban a fenyegetésében, hogy nemzetiségük vállalásáért kívánja felbontani a tisztviselők munkaszerződését. Kolozsváron a polgármesteri hivatalnak a mintegy hetvenezer magyar polgárnak és adófizetőnek is a szolgálatában kellene állnia, méghozzá anyanyelvű ügyintézéssel a közigazgatási törvény szerint. /Kiss János: Ígéretes blöffök. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./
2002. augusztus 22.
Kiss János sem elégedett az RMDSZ által elért eredményekkel. Az RMDSZ kormányzó párt, ennek ellenére sincs döntési helyzetben. Az újságíró ennek ellenére kiállt az egység mellett, Markó Bélát idézve: "Nem látom azt, hogy ők milyen alternatívát mutatnak fel ahhoz képest, amit most tesz az RMDSZ". /Kiss János: Az egység és alternatívája. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./
2002. október 21.
Elhunyt Sinkó Zoltán /Kolozsvár, 1933. márc. 19. - Veszprém, 2002. okt. 19/ író, humoros írásaival vált ismertté. Humoreszkjeit tartalmazó kötetei jelentek meg. Áttelepült Magyarországra, de nem találta meg a helyét az irodalomban is meglévő politikai-pártbeli szétszabdalt világban. Sinkó érzékeny volt. Az utóbbi években depressziója nyomasztotta. /Kiss János: Sinkó Zoltán (1938-2002). = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./ Szász István Tas szerint méltatlanul elfelejtve, megkínozva és megalázva távozott az élők sorából az 1933-ban Kolozsvárott született író, szerkesztő, publicista, akinek a humoreszkjei, paródiái, elbeszélései, jelenetei főként a 70-es, 80-as években örvendtek közkedveltségnek erdélyi olvasói körökben. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 22./
2003. november 13.
Kiss János ironikusan írt Németh Zsoltról /nevét nem írta le, csak tisztségét: a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke/, "aki minden második-harmadik nap átrándul ide, Erdélybe, szervez, intézkedik, szónokol (azt hiszem sokkal gyakrabban szerepel itt, mint munkahelyén, a parlamentben) és mindenáron meg akar védeni bennünket. Még akkor is, amikor jószerével semmi szükség erre. Vegyük példának a kettős állampolgárságot - mostanában ezt adományozná nekünk, úgy, mindenkinek." Németh Zsolt úgy teszi ezt, mintha nem is pártja és volt kormánya írta volna alá azt a dokumentumot, amely egyáltalán nem rokonszenvez az alanyi jogon járó kettős állampolgárság intézményesítésével. És "éppen őurasága figyelmeztet bennünket (most, Zilahon), hogy "nincs veszélyesebb, mint hogy a felek [mármint a keresztül-kasul árkolt Erdélyben] megszüntessék egymással az elemi együttműködést, és szétszakítsák az erdélyi magyarságot". Hát nem édes?" Kiss János gúnyolódásából kijut Székelyudvarhely polgármesterének és a Székely Nemzeti Tanácsnak is. Szerinte ugyanis mindez nem más" mint "mohó egyéni ambíciókba burkolva" az RMDSZ mostani vezetőit helyettesíteni. Végül parlamenti képviselet nélkül marad a romániai magyarság. /Kiss János: Megmentőink. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./
2003. december 2.
Nov. 29-én Székelyudvarhelyen az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány munkásságuk elismeréséül irodalmi díjakat adott át a 60-as, 70-es és 80-as éveikben járó íróknak. A meghívottak közül hiányzott Benkő Samu, Domokos Géza és Tóth Mária. Pomogáts Bélát Hídverő-díjjal tüntették ki. Díjat kapott az esten Benkő Samu, Dáné Tibor, Dávid Gyula, Domokos Géza, Gábor Ferenc, Gálfalvi Zsolt, Kiss János és Tóth Mária. A díjátadáson részt vett Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke, aki a magyar intézmény részéről szintén elismerő oklevelet nyújott át az íróknak. /(bb): Munkássága elismeréséül Pomogáts Hídverő-díjat vett át. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 2./
2003. december 30.
Pomogáts Béla Erdély és az erdélyi irodalom egyik leghűségesebb számon tartója és propagátora. Tevékenységét díjak, elismerések sora jelzi, többek között most novemberben vehette át Székelyudvarhelyen az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány Hídverő-díját, majd decemberben Csíkszeredában a Julianus-díjat is. Legújabb kötete, a Fordulatok Erdélyben /Közdok Kiadó, Budapest/ című cikk- és beszámológyűjtemény az 1988-1990 közötti írásaiból válogatott. Egyes román vezetők arra gondoltak 1989-ben, hogy az idegenektől megtisztult ország népe a nagy álom beteljesedése után még gazdasági csodára is képes lesz, ez pedig feledteti majd a meghozott áldozatokat... Ez a változat nem előzménytelen. 1941. július 8-án, a román kormány gyűlésén Antonescu ezeket mondta: "Vállalva a kockázatát annak, hogy önök közt még fellelhető néhány tradicionalista nem ért velem egyet, én a besszarábiai és bukovinai zsidóság egészének a kitelepítését javasolom, amely lakosságot át kell hajítani a határon. Ugyanakkor jónak látom az ukránokat is kitelepíteni, akiknek jelenleg semmi keresnivalójuk nincs itt. Közömbös számomra, ha barbárként vonulunk is be a történelembe. A Római Birodalom a jelenkor megítélése szerint számos barbarizmust követett el, mégis a legnagyobb politikai rendszer volt. Nem létezik ennél kedvezőbb történelmi pillanat számunkra. Ha szükséges, használják a gépfegyvereket." (Martiriul evreilor din Romania 1940-1944. Documente si marturii. 140-141. o.) /Kiss János: Tiszta beszéd (A Fordulat Erdélyben című kötet margójára). = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./
2004. január 16.
Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere egy interjúban leszögezte, hogy a választásokra készülő "MPSZ – Magyar Polgári Szövetség – szándéka az, hogy helyi és megyei tanácsosai, valamint polgármester-jelöltjei legyenek Székelyföld valamennyi településén". Hozzátette: "Ez a modell Nagyváradra és Szatmárnémetire is érvényes". Kiss János, a lap munkatársa mindezt elutasította: „ami eddig nem sikerült a nagy-romániásoknak, sikerül majd a magyar mániásoknak.” A különlistás polgári ötlettel képviselet nélkül maradnának. Kiss még azt is állítja: ha a kilencvenes évek elején nem tették volna időnap előtt "közhírré", az autonómia a legtöbb székely településen ÖNMAGÁTÓL is megvalósulhatott volna. /Kiss János: Modellezők. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./
